Hajdúdorog

Weboldal

Hajdúdorog gazdag régészeti emlékekben, különösen jelentősek a népvándorlás kori leletek. A város határában eddig négy honfoglalás kori és kora Árpád-kori temetőt tártak fel. 1938-ban a Temetőhegy nevű határrészen egy bagolyfejes csontvég került elő; a Kati-dűlőben folyó ásatások pedig Árpád-kori települést, templomot, nagy sírszámú temetőt, és az Alföld eddig egyetlen korabeli kovácsműhelyét hozták felszínre. A leletek tanúsága szerint azonban a bronzkortól kezdve lakott területen éltek szarmaták és avarok is.
Hamarosan nem csupán leletek gazdagították Hajdúdorog történelmét, hanem írásos emlékek is. Először 1301-ben említik források a várost, akkor még Doroch néven. A Gutkeled család birtoka volt. 1332-ben egyházas hely lett, majd neve 1430-ban Dorogegyházára változott. Ekkor már a mai város helyén emelkedett a kis település. Mivel Hajdúdorog a történelmi Magyarország északi területein feküdt, ezért a XVI. század háborúi csak késve érték el a városkát. Török csapatok söpörtek végig a vidéken, és nem kímélték Hajdúdorogot. A három részre szakadt ország határvidékére került a község, és egy jó ideig a senki földjének számított, hiszen nem tartozott sem a magyar korona, sem az erdélyi fejedelem, sem a török hódoltság uralma alá. Végül a hódoltság része lett. A várost a tokaji váruradalomhoz csatolták, és nagy adókkal súlytották Dorogot. Ezen idők során Hajdúdorog majdnem elnéptelenedett.
A városka élete azonban hamarosan felpezsdült, és a Bocskai-szabadságharcban aktív szerepet játszott. Így kapta meg 1605-ben Bocskai Istvántól a korponai adománylevélben a hajdúvárosi címet. A harcban megérdemelt jutalomként Hajdúdorogot is lassan a délvidék hajdúi kezdték betelepíteni. Azonban eltérően a többi hajdúvárostól, Hajdúdorogra ortodox vallású határvédők érkeztek, és vallásukat magukkal hozták a hithű katolikus Habsburg birodalom határain belülre. A többi hajdúvároshoz hasonlóan a letelepedés itt is tizedekben történt. A várost négy tizedre osztották: Hegytized, Gáttized, Viditótized és Telekhegytized. A hajdúk által kialakított új település védelmi jellegű, zárt rendszerű település volt. Középen állt az őrtorony a templom erőddel, amit vastag fal vett körül, négy sarkán körte alakú bástyával, amiből ma már csak egy falrész van meg.


Az erődfal megmaradt részeA XVII. század a török kiűzésétől távol eső település életében viszonylagos nyugalmat hozott, és a Habsburgok is kénytelenek voltak elismerni a hajdúk kiváltságait. Megkezdődhetett a vad természetű katonanép, a hajdúk beilleszkedése, ami a kezdetekben nehezen ment. A földművelő városka lakóiban mindig ott lapult a harc heve, így nem is csoda, hogy amikor eljutott a Rákóczi-szabadságharc híre Hajdúdorogra, azonnal hadba indult a város férfiainak nagy része. A harcok elültével majd\\\" egy századnyi nyugalom vert gyökeret a városban. Ebből az időszakból kolerajárványt jelentenek egyedül a krónikák. 1848-ban azonban ismét megélénkült a város élete, és Hajdúdorog öt századost és több száz katonát küldött a hajdúk zászlaja alatt a szabadságharcba. Haynau vérengzései lenyúltak egészen ebbe a kis városkába is, és sok hajdú nemest börtönöztek be vagy fosztottak meg vagyonától. A kiegyezés után az akkor már mezővárosi rangban lévő Hajdúdorog lakosaira ismét a békés földművelés időszaka várt. 1886-ban a megnövekedett költségek miatt önként lemondott a városi rangról.

A Hajdúkerület része volt, majd 1876-tól Hajdú-vármegye része. A véres huszadik század eseményei nem jutottak el teljes szélességükben Hajdúdorogra, de lakói így is megsínylették a két világháború pusztítását, majd a Rákosi-rendszer rémuralmát. Városi rangját 1989. március 1-jén kapta vissza.